Örülhet az Oroszolánok irányítója Matthew Stafford, hiszen szezonnyitója éppen olyanra sikerült amilyenre bármelyik irányító szeretné. Sok mindent vártam tőle csak ilyen első napos teljesítményt nem.

Nyitásnak Calvin Johnsont találta meg egy gyönyörű labdával amiből touchdown született. Na most ez az a play ahol nem igazán támadók érdemeiről lehetne oldalakat írni ha azokról a védői hiányosságokról amelyek 6 másodperc alatt végbementek. Az rendben van, hogy Stafford ad Calvin Johnsonnak egy rakétát amit lehúz, de könyörgöm az ember utána kocogott be az End Zone-ba. A Giants secondary egysége képtelen volt észrevenni egy hát és fél láb magas embert világos kék mezben. Akármilyen hihetetlenül hangzik a mozgókép alapján nekem ez jött lett. Még körbe is néztek semmi. Bélyegezném én őket tovább, de nyilván nem az a hobbim, hogy Giants játékosokat szapulok napestig, de lássuk be elég vicces volt amikor Johnson futotta a ritka egyszerű útját miközben az őt szorosan követő Cromartie és Stevie Brown sikeresen egymásba futottak és így nyílt gyakorlatilag egy 4 sávos autópályányi hely a Lions óriás elkapójának. Ez persze nem volt elég a Detroitnak. Nem sokkal később az első negyed közpén még egyszer megjátszotta Stafford Johnsont még hozzá úgy, hogy közben ketten fogták. Tisztán látszik, ahogy Stafford jelez Megatronnak, hogy hová vetődjön majd oda is vágja a bogyót. Megmondom őszintén nem vártam ilyen jó játékot a Lionstól főleg az első negyedbe, persze a Giants semmit sem tett annak érdekében, hogy ez ne így legyen.

 A Lions védelem jól tartotta magát. A gyengén tartott secondaryt nagyon jól kiváltotta a védelmi front. Manning volt, hogy jó védelmet kapott, de akkor is áthámozták magukat rajta és viszonylag gyorsan omlott össze a zseb. Manning menekülni nem nagyon tudott. Kapta a sacket szegény. Ami probléma, hogy megint elkezdte eladni a labdát. Tavaly már rekordot döntött pontatlan ellenfélhez süvítő tojások számával. Annyira nem vészes hiszen két interceptiont dobott, viszont ebből könnyen lehetett volna 4-5. Rengeteg passza kacsázott ide-oda, nem igazán éreztem, hogy stabil lenne a játéka. Inogott az egész offense az első félidőben, annak ellenére, hogy egy remek passzal ért el TD-t a Giants. Manning megtalálta a másodéves Tight Endet Larry Donnell-t. Érdekesen hullámzó volt innentől a meccs. Hol a Giantsnek meg nagyon jól és falták a yardokat, hol pedig a Lions csörtetett előre. Kicsit ide-oda volt az egész harmadik negyed. Egészen addig amíg Stafford meg nem futotta a kis 2 yardos touchdownját. Aztán elszabadultak az oroszlánok. A Giants védelme szinte szétesett és Manning sem tudta hozni a kötelezőt. Így a Lions 35 - 14-re verte el a New York-i gárdát. Szeretném megjegyezni, hogy a Giants verte meg önmagát. A Detroit valóban nem volt rossz, sőt kifejezetten látványosan és hatékonyan játszottak, de hagyták is őket játszani. Nem ütköztek nagy ellenállásba.