A nem létező Carolina fal, kiütött kalózok és a törött sarkantyú esete. Dióhéjban valami ilyesmit láthattuk vasárnap éjjel. Mármint azok, akik bagoly módjára aktívan nézték a meccseket.  Az első hét mindig tele van meglepetésekkel, hiszen az előző szezon alapján előre szeretjük megítélni, hogy mi is lesz majd idén, aztán persze ebből sosem lesz semmi.  Láthattunk érdekes eredményeket.

 A Seattle Seahawks egész egyszerűen csalódást keltő volt. Az rendben, hogy azt játsszák egy ideje, hogy három negyeden át alszanak, majd hirtelen visszaugranak 3 TD-vel, de ez nagyon nem így volt. A támadó egység ingatag és tűnik túl biztosnak. Russel Wilson annyit ugrált a szerződéséért, hogy közben elfelejtett rendesen dobni. Persze dicséret illeti a támadófal koordinátort, már amennyiben beadta felmondását és visszavonult. Azon a falon még egy gyengébb védelem is átmasírozik, nem egy ennyire stabilan összeszokott alakulat, akik a komolyabb falakon is aktívan tudtak volna dolgozni. Wilson rossz döntései még inkább kiéleződtek, Lynch-nek ugyan eddig nem kellett utat nyitni, de most mintha mégis jól jött volna neki. A kosok pedig daráltak. Ahol hibát láttak azt ki is használták. A védelem megállás nélkül hozta a kötelezőt érezni lehetett, hogy nem fogják feladni bármi is legyen. Foles pedig hozta a formáját. Ő szerintem az az irányító, akinek hihetetlen kiaknázatlan tehetsége van. Kelly alatt ugyan tavaly nem igazán vált be, de a sérüléséből felépülve most a Rams-ben nagyon jól nyitott. Az egész St. Louis csapatként működött. Nem voltak kiemelkedő erőltetett játékok, hanem egységként hozták le a meccset.

 Nem volt ennyire szerencsés a Luck által vezetett Colts offense. Mondjuk az egész csapat úgy volt gyatra, ahogyan kivonultak a pályára. Erőltetett játékok, nem létező védelem és ezt meg is érezte a Rex Ryan által vezetett Buffalo is. A Bills védelme már tavaly sem szórakozott sokat, nem mosolyogni jártak a futballpályára, de idén mintha még eltökéltebbek lennének. Aztán az, hogy Tyrod Taylor ilyen szépen játszott, stabilan és higgadtan szórta a passzokat külön meglepetés volt. Kiko Alonso hiánya egyáltalán nem látszott, sőt mintha mindkét egysége létező eleme lenne a Buffalonak. Persze Luck is kiszámítható volt, olyan erőltett mélységi passzai voltak, hogy azt még egy félkész védelem is ki tudta volna szúrni. Nagyon sterilnek és száraznak tűnt a Colts. A védelmük gyakorlatilag egy nem létező faktor volt és éppen ezért is nehéz eldönteni, hogy akkor most Taylor volt ennyire jó vagy az Indianapolis ekkora szellemkanyar. Mindenesetre így ebben a formában nem sok változott Paganonál. Hiába Frank Gore, André Johnson meg a többi átszervezés, ha ezt az offense-t nem kíséri semmilyen segítség. TY Hilton ráadásul meg is sérült. Kíváncsian várom, mit hoz össze a második hétre Chuck mester. A Buffalo-t viszont jó volt nézni. Ha most ez nem csak egy egyszeri mese volt számukra akkor akár bele is szólhatnak majd a Playoff alakulásába. Persze ehhez még korán van, de azért reménykedni lehet.

 Mariota (akinek halkan megjegyzem nagy rajongója vagyok) pedig úgy döntött, hogy kiüti a Tampa-t. Nem volt vicces kedvében a srác úgy, hogy az első negyedben eldöntötte a mérkőzést. Ezt persze akkor még nem lehetett tudni, de 21-0-nál az ember elgondolkozik, hogy akkor lesz-e itt még valami. Az újonc titán végül 4 touchdownt dobott, 16 passzkísérletéből 13 jó volt mely 209 yardra is jó volt. Winston mellette úgy nézett ki, mint akinek remegnek a lábai. Nem hozott jó döntéseket. Amit lehetett megtett, de nagyon ingatag a kalózok alakulata. Védelmük annyi sincs, mint a Coltsnak támadóegységük meg csak papíron nézett ki jól. Winston így is szórt 2 TD-t, de a Tenessee mintha, jobban akarná ezt a visszatérés dolgot. Agresszívabban védekeztek és nagyon szervezettnek tűnt a támadás. Ugyanaz a kérdés merül fel, mint a Colts meccs kapcsán, hogy valóban Mariota és Titans ennyire jó avagy ennyire null faktor az egész Tampa Bay Buccaneers? Én bízom benne, hogy a titánok ennyire stabilak és fordulatos szezont produkálnak. Jól jönne a ligának ha picit felráznák.