A Washington és a Philadelphia párharcait egyetlen NFL rajongó sem hagyhatja ki. Nem csak azért mert hatalmas a rivalizálás a két csapat között, hanem mert egymással általában jó meccseket játszanak. Foles vs. Cousins. Persze ez nem fedi a valóságot. Érdekes egyébként, hogy Kirk Cousins karriere is hasonlóan alakulhat ahogyan Foles-é tavaly.

 A két csapat harcossága azonnal meglátszott, 3 percbe telt amíg DeSean Jackson elkezdett lökdösődni. A FS Malcolm Jenkins ért oda egy kicsit később, amire Jackson úgy reagált, hogy akkor ő most kemény lesz. Aztán persze megérkezett Nate Allen is, aki érdeklődését fejezte ki az eset iránt és lökött egyet az egykori csapattárson. Zászló repült, de meglepetésünkre az Eagles Nate Allenjére. DeSean Jackson ezt a semmivel megúszta. A drive egyébként roppant hatásos volt. Gépezetként haladtak előre az indiánok. Az ember azt érezte, hogy a kreatív játék helyett a fix playeket hívják és pontosan tudják, hogy mit fog tenni az Eagles defense. A valóság azonban teljesen más, a sasoknak egész egyszerűen nagyon gyenge a védelme. Az egész egy átjáróház, emberezni nagyon ritkán sikerül nekik eredményesen, a zónákat még le-lefedik, de nem igazán helyeznek nyomást az ellenfélre. Várnak és várnak amíg az ellenfél indítja a játékot és arra reagálnak ahelyett, hogy megpróbálnának preventálni.

 Aztán megtörtént az, amit imádok nézni, Chris Polk visszahordott egy kezdőrúgást. A 102 yardos touchdown nem csak a Redskinst, de mindenkit meglepett. Főleg engem mert nem gondoltam volna, hogy Polk ilyet is tud. Nem is értettem először, hogy miért nem Sproles várja a labdát, de aztán ezzel nem is foglalkoztam. Chris Polk előtt amúgy sem sok játék lehetőség van már, eddig ő volt McCoy váltója és a harmadik és rövid szituációknál alkalmazott futó, de Sproles érkezése éppen az ő játékidejét rövidítette meg.

Az egész meccs alatt azt éreztem, hogy két remek támadóegység próbálja megtörni a másik, védelemnek nem nevezhető alakulatát. DeSean Jackson és Kirk Cousins nagyot játszottak, a kémia kettejük között egyre jobbnak tűnik. Pedig múlt héten nem sokat játszottak együtt. Griffin cseréje eddig jobbnak tűnik, mint maga a kezdő irányító. A dobóereje és a higgadtsága is megvan ahhoz, hogy megtalálja a célpontját, nem esik kétségbe ha keresgélni kell a pályán. A kérdés persze ott marad a levegőben: Vajon meddig bírja Kirk Cousins? Azt látom benne, hogy kezdőnek tökéletes lehet a Washingtonnak. Remekül játszott Garcon is, a tapasztalt elkapó aki tavaly bírálta Griffin-t, most élvezi Kirk bizalmát. Viszonylag nehéz labdákat kapott egész meccsen, de hozta a kötelezőt, Cousins jól tolta be a labdát a kis résekbe.

Az Eagles részéről a futójáték teljesen halott volt. Se LeSean McCoy, se Darren Sproles nem tudta hozni a yardokat, küzdöttek a védővonallal, de sikertelenül. Egyszer-egyszer sikerült 4-5 yardokat hozni egyszerre, de a Redskins megfogta a futójátékot. Nem rossz a futás ellen védelmük, de azért McCoy-nak ezeken át kéne törnie. Nem találta a lukakat, nem fordult le a védőkről, gyengén játszott. Darren Sproles-nak pedig egy komoly megmozdulása volt, abból is fumble lett. Chip Kelly-nek el kellett volna gondolkoznia azon, hogy beveti Chris Polk-ot, aki eddig is alkalmas volt, hogy nagyon szűk területeken hozzon yardokat, most viszont nem kapta meg ezt a bizalmat. Nick Foles viszont jól játszott, persze az emberek továbbra is többet várnak el tőle, mint amire jelenleg képes, de ettől függetlenül olyan karja van, ami szinte bármire képes lehet. Fiatal még és sokszor elsieti a célpontját. Az újonc Jordan Matthews volt Foles vasárnapi kedvenc célpontja. Mellette Jeremy Maclin-t és Zach Ertz-et szereti még megtalálni. Riley Cooper mintha a pályán se lenne, igaz ennek lehet azaz oka, hogy abszolút elkapható labdákat ejt el. Az elkapók közül Maclin és az újonc sokkal biztosabb kezűnek tűnik idén.

A harmadik negyedben viszont DeSean Jackson, aki hosszú évekig erősítette a sasokat olyat tett, ami akárhonnan nézzük pofátlanság. Az hagyján, hogy az első negyedben a viselkedésért senki nem szakította ketté és még zászlót sem kapott, de a "Fly Eagle, Fly!"-t mutogatva egy gyönyörű 81 yardos Cousins passz után egy kicsit kiverte a biztosítékot Philadelphiában. A play szép volt, csak maga az arrogancia. Aztán pofára esett, ugyanis nem tudta provokálni a játékosokat, senki sem foglalkozott vele igazán. Hihetetlenül nagyon mulasztott az Eagles secondary egysége. Igazából azt sem nagyon mutatták meg, hogy a pályán lennének, így nem csoda, hogy 81 yardot egy játékból dobtak rájuk. DeSean olyan simán verte meg az emberét és ültette be a hintába a maradék secondary-t, mintha azok azt se tudnák milyen sportág ez. 

A negyedik negyed elején viszont Baker egy hihetetlenül durva, "blokknak" nem mondható mozdulattal a play vége után fellökte Nick Foles-t oldalról úgy, hogy az irányító a földön maradt. Persze Peters linemant sem kellett félteni és irányítója segítségére sietett ami egy hatalmas tömegbalhéhoz vezetett. A végén mind Peterst mind Bakert kizárták. Teljesen fölösleges akció volt Baker megmozdulása. A playnél nagyon úgy tűnt, hogy Foles eladta a labdát, de az előbb ért földet, mielőtt a védő be tudta volna húzni. Baker hátulról darálta le a nála jó 80 kilóval könnyebb irányítót. Kicsit olyat volt a jelenet, mint amikor a monster truckok amortizálnak hétköznapi gépjármű szerelvényeket az amerikai filmekben.

A történtekre az Eagles nem igazán reagált, inkább csak folytatták a játékot. Ami meglepő volt, hogy Foles némi padlózás után jelezte, hogy nehogy már jöjjön Buttfumble Sanchez, mert akkor inkább ő dob törött csontokkal a testében. Foles szerencsére semmilyen sérülést nem szenvedett, a háborúra a választ igazából megadták Jeremy Maclin segítségével. Az utolsó percekben Foles találta meg egy 27 yardos íveléssel az elkapót melynek köszönhetően a sasok átvették a vezetést. Maclin a tavalyi sérüléséből felépülve robbanékonyabb mint valaha. Jól futja az utakat, könnyen veri meg az őt fogó védőket és képes elkapni a nehéz passzokat is. Az Eagles-nek pedig nagyon kell most a segítség.