Azt hiszem talán azzal kéne kezdenem, hogy miért is nem jelentkeztünk semmilyen anyaggal az elmúlt másfél hónapban. Nos hát tökéletesen logikus alig paranormális magyarázat erre is akad: az idő hiánya. Éppen csak annyit engedélyezett nekünk a munka melletti létformánk, hogy a meccseket kövessük. Hírekre, eredményekre és különleges eseményekre nem volt időnk reagálni. Ám most itt vagyunk és újra bele is vágunk.

Ilyenkor kéne azt mondani, hogy ott folytatjuk ahol abbahagytuk, de nyilván senki sem kíváncsi az októberi eseményekre újra. Ellenben megannyi érdekesség történt az NFL világában melyre mind a ketten szeretnénk majd a magunk kis színpadján reagálni. Magam részéről többször kerülgetett a rémület és az igen furcsa rövid lefutású szomorkás pillanatok a kedvenc csapataimat illetően. Én már kis sikereket is elkönyvelem tartósan pozitív élménynek.

 Azzal, hogy Foles kiesett és megjelent a pályán Mark Sanchez, sőt még a center mögé is beállt kérni a labdát először nem tudtam mit kezdeni. Majd miután úgy gondolta, hogy ő azért képes épkézláb passzokat adományozni az elől futkározó elkapóknak megbékéltem a gondolattal, hogy most már ez lesz a szezon végéig. Amint elkezdtem mondogatni, hogy mennyire jól haladunk vele is a Packers ellen bizonyította, hogy igen változatos módon tudja elveszíteni a labdát. Attól a meccstől a hideg futkosott a hátamon már az előtte való héten. Hiába bízok én Chip Kellybe és a csapatba, ha tudom, hogy a másik oldalon jön egy kifejezetten szerethető Packers egy igen veszélyes Aaron Rodgers-el és nem igazán akar veszíteni. Persze a Packersnek szánok majd egy külön kis blokkot. No persze LeSean McCoy magára talált, ahogyan a támadó fal is, talán még éppen időben ahhoz, hogy legyen valami futójátéka a sasoknak. Nem gondolom, hogy ez elég lenne ahhoz, hogy helyreállítsa a róla kialakult idei képet, de eredményeket még produkálhat.

 Az, hogy a 49ers-el és a Panthers-el mi történt számomra egy rejtély. Kaepernick mintha elveszett volna, pedig sem a fala nem rossz, sem az elkapói. Az egy dolog, hogy Crabtree igazából semmire sem használható idén, de még mindig ott van Boldin aki talán a liga egyik legmegbízhatóbb célpontjai közé sorolható. A védelem persze szét van esve mivel annyi a sérültjük mint másnak az egészséges játékosa, de ez még mindig nem magyarázat a hihetetlenül gyenge támadásvezetésre. Frank Gore mintha szabadságra ment volna. Úgy határozott ő idén már nem lép többet pályára és inkább az öltözőben marad. Persze sok mindenre lehet fogni, de igazából azt látom, hogy egy közepesen erős offenzív egységgel nagyon keményen alulteljesítenek. A Panthersnél legalább lehet tudni, hogy Cam Newtont Rivera meg akarja öletni azzal, hogy sérülten játszatja támadófal és elkapók nélkül. A párducoknál szintén megszűnt a futójáték, passz játék se nagyon van mert összesen van két valamire való elkapója a drága párducaimnak. Ez az újonc Kelvin Benjamin és Greg Olsen. Cam Newton meg a gyakorló baba szerepét tölti be a védőknek. Nem tudom ki látta esetleg a Minden Héten Háború című Pacino klasszikust. Na abban van egy olyan jelenet, hogy az irányító elszáll magától és semmilyen védelmet nem kap a társaitól. Valami ilyesmit látok a Panthers-nél is.

Igazából annyi minden történt és annyi mindenről szeretnék én is írni, hogy ezt egy ilyen visszatérő csapongásba nehéz lenne beleerőltetni, így inkább blokkok formájában hozzuk majd szépen vissza magunkat a porondra. Egy biztos, hogy a nagy hármas kap majd egy külön blokkot, aztán persze szétszedünk itt mindenféle lehetőségeket és csapatokat. Egyelőre az biztos, hogy a Packers, a Pats és a Broncos kap egy saját bejegyzést, aztán ahogyan haladunk úgy rakjuk össze a többit.