Broncos @ Seahawks - Super Bowl a Harmadik Héten

dm_140921_broncos_seahawks.jpg

 Minden évben várjuk, de csak egyszer kaphatunk belőle, ez nem más mint, a Super Bowl. Tudjuk, hogy bármi is lesz az aktuális szezonban, a döntő az mindig vár minket. Nem mindig kedvenceink csapnak össze, de ettől függetlenül különleges eseményként ünnepeljük. Minden döntő során egyedi, utánozhatatlan és egyszeri élménnyel gazdagodunk. Olykor, nagy ritkán azonban megesik, hogy egy SB két szereplője az azt követő alapszakaszban ismételten találkoznak egymással. A Seattle Seahawks és Denver Broncos a tavalyi bajnoki döntő óta rivalizálnak, ami egyébként abból áll, hogy a Broncos szeretné legyőzni a Seahawks-ot és visszavágni a 35 pontos vereségért, amit elszenvedtek tőlük. Akárhonnan is próbáljuk megközelíteni, az egy nagyon kemény "mészárlás" volt. Joggal gondolhattuk, hogy most jött el Peyton Manning és a csikósok ideje. 

A mérkőzés igazi biztonsági játékkal kezdődött, nem igen találtak rést. A Broncos védelme kifejezetten jól állta a sarat a felemás offense ellen. Valahogy nem éreztem stabilnak a Seahawks támadásait, kicsit kötöttek voltak. A támadó fal pedig továbbra is botrányos, Russel Wilsonnak szinte minden egyes drive alatt menekülnie kellett legalább egyszer. Ez még persze önmagában nem gond, hiszen feltalálja magát, tipikusan az az irányító, akin látni, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy senki sem védi meg. Így történt az is, hogy elengedett egy 39 yardos passzt, amit Ricardo Lockette, úgy húzott le Talib mellett, mintha valami első éves újonc lenne. Talib amúgy is egy túlértékelt játékos, közel sem játszik már azon szinten. Főleg, ha a 39 yardos ívelt labdákat kapnak le előle. Ettől eltekintve jól tette a dolgát, de itt akkorát hibázott, hogy eszméletlen. Tény, hogy remekül helyezett labda volt Lockette számára, aki egy az egyben verte meg Talibot érte, de azért így megverni egy az egybe a liga egyik elite cornerét nem kis feladat. 

 Láttuk már, hogy Lockette mire képes ha igazán játékba hozzák, azt kell mondanom, hogy a Seahawks elkapó bázisa nagyon szépen muzsikált egy olyan védelem ellen, amely ki volt éhezve arra, hogy darabokra cincálja őket. A Denver pedig tényleg sokat fejlődött védelmi fronton, Demarcus Ware remekül erősíti a védő frontot ami nagyon hiányzott már a Broncosnak. A secondaryben TJ Ward nagyon jól teszi a dolgát, ott van ahol lennie kell. Nincs az a káosz a hátsó fronton, mint amit tavaly érzékeltem. Ehhez hozzáadjuk még Aquib Talibot és máris megvan, hogy mitől olyan veszélyes ez az egység. Ha Von Miller egészséges tud maradni, akkor pedig nem sok félnivalója van a csikósoknak. Ettől eltekintve ez az első meccs ahol igazán azt lehetett látni, hogy jó a defense. Sem a Chiefs, sem a Colts ellen nem voltak dominánsak. Tették a dolgukat, de mégis engedték a yardokat és a pontokat. A Seahawks ellen valahogy mégis működtek. Az már más kérdés, hogy a Seattle fala úgy engedte át őket, mintha az lett volna a dolguk. Jó ideig ide-oda játék ment és kicsit le is ült a meccs. Egészen addig, amíg a Seahawks vissza nem szorult a saját end zone-ja elé. Ekkora Marshawn Lynch-el próbálták meg kihozni a labdát, amiből safety lett. Ekkor indult be igazán a meccs, hiszen nem sok volt hátra. A Seahawks ugyan kivédekezte az azt követő drive-ot, majd eljutott egy field goalig úgy, hogy a Denver már elhasználta az összes időkérését és egy perc maradt az órán. Ekkor 8 pont volt a különbség. Ami pedig ezután jött az valami elképesztő volt.

 092114_Broncos_vs_Seahawks_003-L.jpg

 Peyton Manning-et lehet szeretni és nem szeretni, de tisztelni mindenképpen kell. Hatalmas stratéga és hihetetlen irányító. Nézői szemszögből néha kicsit zavaró, unalmas drive-okat tud vezetni, de egyértelműen a védelem fárasztása miatt. Hihetetlen, hogy mennyire átlátja a játékot és tudja mikor kell áthívni azt. Onnan lehet tudni, hogy nem véletlenül csinálja az elképesztően hosszú ideig húzódó driveokat, amelyek gyakran elaltatják még a nézőt is, hogy amikor kell, akkor másodpercek alatt levezényel egy end zone-ig menetelő támadássorozatot. Így tett a Seahawks ellen is, 1 perc alatt fölverekedték magukat. Manning ekkor kiosztott egy olyan TD passzt amire nem sokan számítottak, majd sikerült nekik a két pontos is, így küldve a játékot a hosszabbításba. Byron Maxwell egyébként nagyon gyengén játszott, nem nagyon tudta fogni emberét, aki vagy Welker vagy Sanders volt. Egész egyszerűen elengedte őket és nem tudta követni a futott route-okat. Ez volt a második hét zsinórba, hogy a Seattle védelmi egysége több sebből vérzett, igaz szereztek egy interceptiont, de nem dominálták a meccset. Amikor pedig szükség lett volna rá, elaludtak. Bobby Wagner sokszor nem találta a posztját, Manning utolsó percés drive-ját pedig lekövetni sem tudták.

Ez pedig hosszabbítást eredményezett, amit a Seahawks kezdhetett. Russel Wilson pedig olyan mesterművet komponált, hogy öröm volt nézni. Megmutatta, hogy ő is tud olyat, mint Manning, ha nem is egy perc alatt, de magabiztos támadássorozatot vezetett egészen az end zone-ig. Utána egész egyszerűen befuttatták a szörnyeteg Marshawn Lynchet. Külön érdekesség, hogy Lynch nem igazán a yardokat darálta, inkább az eredményeket hozta, leszámítva a safety-t. Egy elkapott és egy futott TD-t is hozott a konyhára. Róla mondták azt, hogy nem teljesen egészséges, ismételten hátfájdalmai vannak, viszont azt tudni kell, hogy 2012-ben is így játszott végig egy teljes szezont. A másik oldalon Demaryius Thomas elképesztően gyengén játszott folyamatosan labdákat ejt ett el, nem jól futotta meg az utakat, mintha nem is ő lenne. Hallani lehetett arról, hogy nem egészséges, de ez sokkal inkább egyfajta "kifogásnak" tűnt. Három hete megy a szezon, most még Welker is visszatért, ha nem egészséges akkor nem kéne erőltetni. Van Denverben elég elkapó, sem az első, sem pedig a második héten nem igazán tudta hozni a tőle megszokottat. Az tény, hogy Thomas egy jó elkapó, de azért Manning messze jobbat csinál belőle, ez volt Eric Decker-el is. Igazából ha Peyton keze alá kerül egy viszonylag jó elkapó, ő megoldja, hogy úgy nézzen ki 3 hét után mint egy elit, tapasztalt játékos. Ezzel nem akarom elvenni az érdemeit a Denver elkapóinak, de tény az is, hogy nem mindegy ki dobja azt a labdát.

A Seahawks ugyan nyert, de továbbra sem érzem azt a magabiztosságot a védelemben, mint tavaly. Még mindig brutálisak, de jóval több yardot engednek és rengeteg a lefedetlen terület. Kiemeltem Maxwell-t, akármennyire lefogta az első héten Jordy Nelsont, csak dobtak ott is rá egy szép számú passzt. A Denver védelméről pedig ódákat zengenek, holott ez is csak papíron igaz. Az a csapat aki egy kaotikusan játszó Colts-tól benyel több 300 yardot majd 17 pontot egy gyengén teljesítő Chiefstől nem igen mondhatja el, hogy sziklaszilárd egysége lenne. Persze a Seahawks ellen meg erre szépen rácáfoltak. Jack Del Rio-nak olyan játékosok vannak a keze alatt, akikkel ligaelit védelmet állíthatna föl. Olyat, amilyen tavaly volt a 49ers-nek vagy éppen a Seahawks-nak. Ennek ellenére nagyon rapszodikusan teljesítenek, Talib-tól meg szerintem többet várnak mint, amire képes. A liga egyik legjobb cornere ezen kár vitatkozni, mert így van, de nem ő az egyszemélyes megváltás. Von Miller pedig olyan mintha sosem sérült volna meg, amivel csak tud küzd. Nálam messze a legaktívabb Broncos védő volt a tegnapi meccsen. A másik oldalon pedig voltak gondok, Cliff Avril és Malcolm Smith se mindig találták a helyüket és bár egy remek támadófalat kellett volna valahogyan összenyomniuk, ez közel sem sikerült mindig időben. Rengeteg ideje van még mind a két csapatnak összeállni, a Broncosnak szerintem össze kell még szoknia egy picit, a Seahawksnak pedig fel kell ébredni és rendben lesznek.